Példakarakterek – Heimurinn

A Heimurinn 2024-ben megjelent, hivatalos verziójához kidolgozott karakterek, rövid bemutatással és kitöltött (kétoldalas) karakterlapokkal. Ezek az előre kidolgozott karakterek lehetőséget adnak arra, hogy a karakteralkotás folyamatát kihagyva azonnal lehessen kezdeni a játékot. A példakarakterek közt 2., 3. és 4. szintű fegyverforgatók és mágiaforgatók egyaránt találhatók; mindegyikük tipikus figura Heimurinn világán, így egyúttal mintaként szolgálhatnak saját karakterek kidolgozásához is. Az egyszerűség kedvéért a példakarakterek mindegyike férfiként lett kidolgozva, ám a legtöbbjük változtatás vagy lényegesebb belenyúlás nélkül indítható női szereplőként is, hiszen Heimurinn csatamezőin szép számmal találkozhatunk harcos pajzshajadonokkal, de a nők soraiból kikerülő, veszélyekkel dacoló kalandorok vagy mágiaforgatók sem mennek ritkaságszámba.

A példakarakterek rövid jellemzése egyben (letöltés PDF-ben)
[v. 2024; 30 db. karakter]:

[v. 2021; 16 db. példakarakter rövid jellemzése; ezek már nem frissülnek]:

A 2021-es példakarakterek karakterlapjai (letöltés ZIP fájlban; már nem frissülnek és bővülnek).
A 2024-es karakterlapokat alább, egyesével tudjátok letölteni az egyes karakterek bemutatásánál!
[v. 2021; 16 db. karakter, négyoldalas karakterlapon]:

Nyomtatható (üres) és elektronikusan kitölthető karakterlapok [v. 2024] letölthetők a
Szabályok menüpont alól.

Technikai megjegyzés: A Heimurinn 2024-ben megjelent fizikai kiadásával a [v. 2024]-es címkével jelölt karakterek és karakterlapok kompatibilisek. A Heimurinn 2021-es karakterlapjai már nem frissülnek. A [v. 2021] példakarakterek még az 1.0-ás verziójú karakterlapon szerepelnek, ami nyomtatáskor sajnos nem tartja meg a cellákba beírt értékeket (ez már a nyomtatási előnézeten is látható). Ugyanakkor, elektronikus használatnál működik. Az üres karakterlapon (v1.1) [v. 2021] ez a beállítás már javítva lett, így a nyomtatásnál a példakarakterek statjait érdemes arra átvezetni.

Fegyverforgatók

Harcos (2. szint): Bátor Steinn Eklundsson (Háttér: Zsoldos) – Mióta az eszét tudja, a karja erejéből és harci tudásából él. Steinn az Ulfen klánföldekről származik, és saját harcostársaitól kapta a bátor nevet, mert még nem volt olyan küzdelem vagy kihívás, amitől visszariadt volna. Ha kell, bátorságot a sörből merít, és már az első tülök után jellemző rá, hogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról. A hagyományokat mélyen tisztelő, szögletes gondolkodású alak, aki azokat a dolgokat is (túl) komolyan veszi, amikre mások csak babonaságként legyintenének. Nem kenyere a hímezés-hámozás, és attól sem riad vissza, hogy a nálánál gyengébb jellemű emberekben félelmet keltve érje el, amit akar. Hiszik – többek közt ő maga is –, hogy egy napon az ő neve is sagákban él majd tovább, és Ulfenként nagyon szeretné, ha egyszer majd a „hűséges” jelzőt is kiérdemelhetné a tetteivel. [csak v. 2024]

Harcos (2. szint): Fővesztő Skarti (Háttér: Mesterember) – Szőke üstökű, fonott szakállú, hordóhasú jüt harcos, aki lapátnyi kezében remek kétkezes fejszét forgat. Noha kitanulta az ácsmesterség alapjait, nem épp az az istenadta tehetség. De sebaj! Az ügyesség hiányát erővel és lelkesedéssel pótolja, és ellenfeleit pont ugyanúgy hasítja, ahogy palánkot a szálfából. Skarti derűs fickó, aki még a legsötétebb órán is képes megőrizni a jókedvét, de a vigyort egy csapásra letörli az arcáról, ha valaki átkokat és jóslatokat emleget előtte. Családján ugyanis beteljesedni látszó jóslat ül: megjövendölték még az ükapjának, hogy a vérvonala vesztét fejsérülések okozzák majd, s bizony, Skarti felmenői mind így vesztek oda! Nem csoda hát, hogy Skarti igen babonás, és a sisakja nélkül egy lépést sem tesz. Még a szaunába is vas fejfedőben megy, és ha sisakról van szó, a minőségben nem ismer megalkuvást. Egy ízben, vendégségben mégis le akarták vele vetetni hőn szeretett sisakját – a dolognak párbaj, majd vérontás lett a vége. Ha sör kerül a keze ügyébe, Skarti gyakran emlegeti, hogy ő bizony megtöri az átkot, és ha kell, még a túlvilágról is visszarángatja azt az átkozott jóst! Csak azt nem tudja, hogyan lásson neki a feladatnak. [csak v. 2024]

Harcos (3. szint): Éleskardú Arvid (Háttér: nemesi fattyú) – Sokoldalú harcos. Gyönyörű kardja és cifra vadászkürtje (melyektől soha nem válna meg) jómódról árulkodik, ám az éles szemű megfigyelőnek feltűnhet, hogy Arvid holmijának többi része látott már szebb napokat is. Arvid semmit sem szeret elhamarkodni. Nagyzolásra hajlamos, sokat ad a dolgok módjára, és nagyon büszke – de talán túl sokat törődik azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Hírnevét az előző csapatában bőkezűen osztott jutalmaknak köszönheti, s bár az ezüst apadásával akkori társai hamar faképnél hagyták őt, Arvid azóta is próbál megfelelni a jó hírének, minek köszönhetően erszénye és a tarisznyája gyakorta üres. Balkézről született gyermek, apja neve sok helyütt rosszul cseng, így Arvid senkinek nem árulja el valódi származását és nevét, hogy múltja árnyékától szabadulhasson. Vezéri ambíciókat dédelget, ám titkon retteg tőle, hogy fattyúként nem fogadnák el őt – talán nagyvonalúságával is ezt akarja palástolni.
[v. 2024] és [v. 2021]

Harcos (3. szint): Keményfejű Torvald (Háttér: mesterember) – Hegyomlásnyi, bivalyerős és szívós harcos, kiváló felszereléssel. Erősen babonás, s bár nem ostoba, ám furfang terén egy eszesebb gyermek is könnyen túljár az eszén (alacsony Bölcsesség érték). Ügyes fafaragó, kedvtelésből apró állatfigurákat farigcsál. Fasípján is szívesen gyakorol, ám menthetetlenül tehetségtelen. Hírnevét fafaragó szakértelmének köszönheti, s annak, hogy egy ízben bömbölve, fegyvert lóbálva, anyaszült meztelenül rontott az az éjnek évadján a tanyájukra törő martalócokra, s futamította meg őket. Hamar elterjedt a szóbeszéd, hogy Torvald nem féli a halált – ám sokkal valószínűbb, hogy azon az éjjelen igazából fel sem fogta a túlerő mértékét, és azt, hogy mekkora szerencséje volt. [v. 2024] és [v. 2021]

Harcos (3. szint): Sven Hjalmarsson (Háttér: zsoldos) – Zömök, halk szavú fickó. Felületes szemlélő nem is gondolná, hogy Sven éberen figyeli maga körül a világot, ahogy azt sem, hogy meglepően jól ért a sebek ellátásához (eddig soha, senkinek nem árulta el, hol tett szert erre a tudásra). Régimódi szemréses sisakjától és ütött-kopott pajzsától soha nem válna meg. Arcán egy régi sérülés rút hegét viseli. Noha emiatt elveszítette a bal szeme világát, sérülése óta Sven álmaiban vagy révületbe zuhanva néha olyan dolgokat is lát, amiket más nem. Hosszú időbe telt, míg megtanulta kihüvelyezni a zavaros víziókat, de még most sem bízik teljesen az istenek küldte álmokban és csak vonakodva fordul hozzájuk. Hírnevét a pajzsfalakban megszerzett harci tapasztalatának köszönheti, és kétértelmű látomásainak, melyek szerencsét vagy balsorsot egyaránt hozhatnak. [v. 2024] és [v. 2021]

Harcos (3. szint): Szálfa Gudmund Eiriksson (Háttér: isteni bajnok [Tyr]) – Magas, nyílt tekintetű, bátor fickó, egy leszármazási vonal utolsó sarja. Nem kedveli a köntörfalazást, egyenes és szókimondó. Jelleme olyan, mint a tartása: azt beszélik, hogy hajlíthatatlan, akár a szálfa. Családját suhanc korában, egy kegyetlen háztűzben veszítette el. Noha gyújtogatókat senki nem látott, Gudmund konokul hisz benne, hogy a tragédia nem a véletlen műve volt… A fiatal Gudmund nem tört meg, ám a háztűz rémképei gyakorta kísértik őt álmaiban, így megtanulta nagyon kevés alvással beérni. Gudmund szent meggyőződése, hogy Tyrnek, az Őrzőnek köszönheti, hogy megérte a férfikort, így az istennek ajánlotta életét – és néha-néha Tyr ómeneken keresztül szól is Gudmundhoz. Gudmund retteg attól, hogy vele együtt az ősi vérvonala is kihal. [v. 2024] és [v. 2021]

Harcos (4. szint): Jégtörő Frostulf (Háttér: isteni bajnok [Kailleach]) – Zömök, vállas harcos a jeges völsung pusztákról, aki kemény, akár a szikla. Ugyan még csak a húszas évei közepén jár, de a kegyetlen vadonbeli élet miatt jó tíz évvel idősebbnek néz ki a valós koránál. Frostulf nem sokat ad a kifinomultságra: vörösesszőke üstöke és szakálla ápolatlan, bőrét a hidegnek ellenálló, áporodott zsírokkal kenegeti, öltözékét farkasbundából varrta össze. „Mondják, hogy az élet a születéssel kezdődik és a halállal ér véget. De Frostulf élete akkor kezdődött, amikor visszatért a halottaiból.” Ifjonc volt még, mikor minden előjel nélkül gyilkos hóvihar csapott le a csapatára, amit egyes-egyedül ő élt túl. Az élmény transzcendentális volt, de az ezt követő napokról Frostulfnak máig nincsenek megbízható emlékei: a szörnyű vihar álmaiban mindmáig vissza-visszatér, ám minden alkalommal máshogy. Egy bizonyos, ekkor szegődött mellé a termetes farkaskutya (Szürke), és ekkor nyilvánult meg előtte Kailleach, a Tél Úrnője is, hogy végleg összefonja ember, állat, és isten hármasának sorsfonalát. Frostulf az ideje zömét a hegyekben tölti, Szürke társaságában, és emberek közé általában akkor megy, ha úgy érzi, itt az ideje helyes tettekkel szolgálni az istennőt. Ez a legtöbbször azt jelenti, hogy pénzért embereket öl. Nem bérgyilkos, de az öldöklés valahogy mindig rátalál. Négylábú társához különös kapocs fűzi. Egy ízben, mikor hegyi medvére vadásztak, Szürke elpusztult; ám Frostulf nagy áldozatot mutatott be Kailleach oszlopánál, és a farkaskutya a tél végén visszatért hozzá – Frostulf pedig nem kérdezett semmit. Legalábbis ő így meséli. [csak v. 2024]

Berzerker (3. szint): Holló Hordi (Háttér: isteni bajnok [Morrigu]) – Hordi szálas, feketehajú völsung, aki dús szakállát mészporral festi fehérre. Különös ismertetőjele a hasított köpönyege, amelyre fekete madártollak garmadáját varrta fel, és amely szárnyakként verdes mögötte, ahogy Morrigu nevével az ajkán Hordi rikoltva-szökellve a csatába ront. Ragadványnevét feltűnő köpenyéről kapta, és arról, hogy egy régi sérülése miatt képtelen a hátsóján ülni, így rendszerint a sarkán gubbaszt. Hordi kemény fickó és vakmerő harcos, ám van egy babonás gyenge pontja: a szép nőkkel szemben képtelen az érdekérvényesítésre. Sőt, meggyőződése, hogy azok szemmel igéznek, így legfeljebb szemlesütve beszél velük (de ha csak teheti, inkább elkerüli őket). Morrigu bajnoka meglehetősen furcsa fickó, akinek gyűjtőszenvedélye két dologra terjed ki. Egyrészt megszállottan bővíti a tollgyűjteményét (varjú, holló, vagy egyéb, neki egyre megy – ki nem állhatja a szárnyas népséget), másrészt szereti, ha van a közelében egy számi (az se baj, ha a rabszolgája), mert ezeket a különös népeket a legjobb szerencsehozó kabalának tartja. Sajnos a számi „útitársai” rendre-másra elkopnak mellőle, ám Hordi állhatatos. A másik, amiért becsüli a hóföldieket, az az aromás pipafű elkészítésének titka, amivel időről-időre szét kell, hogy csapja magát ahhoz, hogy láncon tarthassa a lelkében lakozó, félelmetes erejű bestiát. Több dolgot ugyan nem nagyon tud a számik mellett felhozni, de ez már így is kettővel több, mint a legtöbb svenkar esetében. (Társkarakter: Nanuuk, a szellemsámán.) [csak v. 2024]

Berzerker (3. szint): Pisztráng Ingvar (Háttér: mesemondó) – Inas, alacsony termetű fickó, aki a termetéhez képest látszólag kissé túlméretezett kardot cipel. Ingvar csupa meglepetés: először is, úgy úszik, akár a pisztráng. Azután, felületes szemlélőnek furcsa lehet, hogy általában sokkal jobb helyet kap a tűzhely mellett és a sörházakban, mint ami ránézésre indokolt lenne. Végül pedig, ki sem néznéd belőle, hogy egész jól tud írni-olvasni. Ingvar a legtöbb harcoshoz képest (különösen a berzerkerekhez mérten) egy visszafogott kultúrlény: rendelkezik humorérzékkel és nagyon szeret jó történeteket szőni és mesét mondani. A legtöbbször kifejezetten békés, és sértegetéssel sem könnyű felpiszkálni – ám ha valaki rendre megakasztja mesemondás közben, úgy a berzerkerek félelmetes és pusztító dühét kockáztatja.
[v. 2024] és [v. 2021]

Berzerker (3. szint): Styr Jorundsson (Háttér: zsoldos) – Styr egy félelmetes megjelenésű, böszme nagy svenkar. Bozontos, kócos szakálla van, irhákba és prémekbe burkolja magát, ápolatlan szaga több lépéssel előtte jár. Styr pontosan olyan, mint amilyennek az első benyomás alapján megítélnéd: agresszív és keményszívű, aki az erőt és a tekintélyt tiszteli. A feladatban nem válogatós, legyen bár ember- vagy bestia levadászása, fegyverét pedig annak adja zsoldba, aki megfizeti. Styr élvezi, ha félelmet kelthet – ha ez nem működik, akkor a problémamegoldáshoz általában erőszakos úton közelít. A helyzeten az sem sokat segít, hogy Styrt elérte a berzerkerek sorsa: függője lett a hallucinogén szereknek. Könnyen dühbe gurul, és a harcon kívül látszólag egyetlen dologban lel tartós békét és örömöt, az pedig a főzés: kiváló ragujára eddig még senki nem panaszkodott. Másik nagy kedvtelése a szerencsejáték, bár hírhedten rossz vesztes. Styr félelmetes harcos és szívós, akár egy bölény, de annyi esze azért van, hogy belássa, ő maga nem épp egy vezéralkat – az emberek vezetése amúgy is egy csomó nyűggel jár. [v. 2024] és [v. 2021]

Martalóc (3. szint): Sötét Oyvind (Háttér: Idegen vér – uthgardt fajzat) – Nyúlánk, csendes léptű, sötét szemű és füstös bőrű fickó. Halálosan bánik a lándzsával és a dobódárdával, és a rossz nyelvek azt beszélik, hogy bárminek (vagy bárkinek) az irhájából kabátot csinál. Oyvind féltett titka az uthgardt barbár származása, amit az arcát és a karjait fedő, kacskaringós tetoválásokkal és zárkózottságával igyekszik elfedni. Bár svenkarok közt nevelkedett, a barbár hagyatékának köszönhetően fogékony a Szellemvilágra is, ami lenyűgözi őt. Jelenleg a két világ és kultúra között sodródik. Betevőjét eddig határvadászként, peremvidéki felderítőként kereste – legalább addig is távol maradhatott az emberektől és a fürkésző tekintetüktől. Oyvind azonban tudja, hogy nem rejtőzhet örökké, és hogy ha nyugodtan akar aludni, előbb-utóbb szüksége lesz egy jó nevű szövetségesre, pártfogóra. Hírnevét annak köszönheti, hogy egy ízben egy álló hónapon át követte a nyomát egy fickónak, hogy aztán a megfelelő alkalommal (végleg) törleszthessen neki egy sértésért. [v. 2024] és [v. 2021]

Martalóc (3. szint): Nyájas Ozur (Háttér: kém) – Ozur tömzsi, köpcös svenkar; szuszogva veszi a levegőt, és pirospozsgás arcán gyakran ül barátságos mosoly. De nagyot téved az, aki a látszat alapján ítéli meg őt: Ozur sokkal fürgébb és veszélyesebb annál, mint amit a kissé körülményesnek tűnő mozgása sugall. Ráadásul meglepően jól értesült, ír-olvas, és viharvert gúnyája és elhanyagolt külleme ellenére a társas helyzetekben is jól eligazodik – csak azt a bűzös fekete retket ne rágná folyton. A számik földjét is megjárta már rabszolgákért, és úgy-ahogy eligazodik közöttük; állítólag a különleges fegyvere, a bola használatát is náluk sajátította el. Ozur nem rég adott túl a rabszolgáin, és a kiadós tivornyázás után is szép summa maradt az erszényében – de máris készen áll arra, hogy újabb rabszolgákat begyűjtve gyarapítsa a vagyonát. [csak v. 2024]

Íjász (2. szint): Hallgatag Ottar (Háttér: Bestiavadász) – Szívós, kevés szavú és darabos alak az északi Völsung klánföldekről. Ottar jól ismeri az erdőt és mindazt, ami benne él. Az állatokat mindig is többre becsülte, mint az embereket, mert egy kutya nem hazudik, és egy farkassal vagy medvével is mindig tudni lehet, hogy hányadán áll az ember. A szörnyek viszont… azok, amik embervérre, húsra és lélekre éheznek, azoknak nincs helyük ebben a világban. A többség nem tudná megvédeni magát velük szemben – ezért is van szükség rá. Tudja, hogy amit tesz, hasznos, és nem csak pénzt, de megbecsülést és elismerést is szerez neki. Ottart megkeményítette a vadon és az egyedüllét, és az, hogy már több társát is elveszítette a veszélyes szörnyvadászatok során – a múlt télen Öreg Horikot is, akitől mindazt tanulta, amit a bestiákról tud. Sokak szerint Ottar zord ábrázata kőszívet rejt, ám különös módon a védtelen, kiszolgáltatott teremtmények és a gyermekek felé meglepő gyöngédséggel képes fordulni, amit igazán maga sem ért. [csak v. 2024]

Íjász (3. szint): Bjarni (Háttér: szerencsefi) – Bjarni egy ifjú, félszeg svenkar, az álla is épp csak pelyhedzik. Nagyon korán a férfiak útjára kellett lépnie, így zsenge kora dacára koránt sem tapasztalatlan: valahogy mindig sikerült helytállnia, amikor mások kihullottak mellette a rostán. Alacsony sorból, nevenincs vérvonalból származik, és a nincstelenség erősen rányomta a bélyegét Bjarni lehetőségeire is: felszerelése olcsó és ütött-kopott, pajzsa talán még a nagyapjáé lehetett, ráadásul a pénz is folyton menekül előle. Pedig Bjarni kiváló „alapanyag”, akiben komoly lehetőségek szunnyadnak. Ha befolyásos családba születik, mostanra már minden bizonnyal jarlok mellett szolgálna. Az ifjú Bjarniról nem sok szóbeszéd járja (és a fiú legnagyobb félelme az, hogy ez így is marad): noha sok veszélyes helyzetbe beleszagolt már, valahogy a végén mindig kimarad a történetekből. Pedig Bjarniban minden adottság megvan ahhoz, hogy átlagon felüli, sőt, kiemelkedő lehessen… De a nagy ugrás, a kitörés valahogy soha nem akar neki összejönni. Ám Bjarni egyik őse – akinek a hamvait az ifjú utóbb magához vette – egy éjjel megjelent az ifjú előtt, és az emelkedő szerencsecsillagáról jövendölt neki. Lehet, hogy eljött végre az ő ideje…? [csak v. 2024]

Íjász (3. szint): Biztoskezű Osmond (Háttér: kocsmatöltelék) – Markáns arcú, barátságos fickó, aki idősebbnek látszik a valós koránál. Osmond társasági lény, a magányt rosszul viseli; ha épp nincs kivel elütni az időt, a zubbonyában hordott hermelinnel, Cefrével játszik. Osmond azért is keresi a társaságot, mert ilyenkor könnyen előkerül az itóka, amit nem szokott visszautasítani. Hogy az ivás becsület dolga, mi sem bizonyítja jobban, hogy Osmond legcifrább holmija egy gyönyörű ivókürt, ami még egy jarl kezében is jól mutatna. Bizony, Osmond látott már szebb napokat, az utóbbi időben egyre csak sodródik és a zsebe is gyakran üres. Remek íjász, ám az ital egyre komolyabb vámot szed a képességein, s bár maga előtt is tagadja, de néha már megremeg a keze az íjhúron. De talán még nem késő, talán még képes megállni a lejtőn, csak kellene egy ügy, valami fontos, ami célt ad neki, és amiben igazán hinni tud…
[v. 2024] és [v. 2021]

Vándor (2. szint): Magnus (Háttér: Rabszolga). Magnus a Nyírfalábúak távoli klánföldjén született, akikről különös dolgokat suttognak a világban – többek között azt is, hogy a hóföldi számi népekkel keverednek. Nos, Magnus képét elnézve ebben lehet is valami. Talán ez az oka annak, hogy a nyakára már serdülőkorban bőrpánt került, miután a falucska elöljárója nem tudott elég ezüstöt előteremteni egy ulfen zsoldos csapat jól elvégzett munkájáért. Magnus azóta kézről-kézre került, egyre messzebb sodródva szülőföldjétől. Mindenkori gazdáit nyomkeresőként és erdei vezetőként szolgálja, no meg gyógyítóként, mivel a számiktól ennek a ritka tudománynak a fortélyait is elleste. Magnus a hosszú évek alatt megbékélt a sorsával, ám pár hete váratlan dolog történt: gazdáját vadászat során dérkígyó marta meg. Magnus egy álló héten keresztül, minden tudását latba vetve ápolta az urát, a saját testmelegével tartva őt életben a téli vadonban. S most, a thingen lévő rabszolgák között Magnus azt hallotta, hogy ez a tett akár sorsfordító változások megindítója is lehet, és előbb-utóbb a felszabadításához is vezethet… Hogy ennyi év szolgasor után Magnus mihez kezdene karpereccel bíró szabad emberként, az egyszerre tölti el őt izgalommal és félelemmel. (Magnus gazdája Bátor Steinn Eklundsson vagy Szépszavú Sjödne-Wallin.)
[csak v. 2024]

Megjegyzés: Magnus rabszolga, tehát karperece, dicső hírneve és saját vagyona nincs, fegyvert is csak az ura különleges engedélyével (ideiglenesen) viselhet. Ugyanakkor különleges abban a tekintetben, hogy a szabad emberekhez képest könnyebben utat talál a társadalom alsóbb berkeiben.

Vándor (3. szint): Odd, a Kóbor (Háttér: bestiavadász) – Bozontos, ápolatlan fickó, aki vajmi keveset ad a higiéniára. Prémekből, bőrökből álló, zsírral impregnált gúnyáját őzagancsos sisakkal egészíti ki. Odd furcsa – egyesek szerint kifejezetten bogaras – fickó, aki bölcsességet és tanítást lát a természet szinte minden megnyilvánulásában. Különös növények és főzetek ismerője, melyekből még különösebb dolgokat kotyvaszt. Világ életében magáról gondoskodott, levadássza, összegyűjti mindazt, amire szüksége van – még a pálinkáját is magának főzi, bár a végeredmény gyakorlatilag ihatatlan. Az utóbbi években azonban a vadon kezdett egyre veszélyesebb hellyé válni, szörnyek és bestiák ólálkodnak eddig békés helyeken. Odd a változás szagát érzi a téli szélben, s eldöntötte: előbújik az erdők mélyéről, hogy társakat találjon, s velük együtt nézzen szembe azzal, amit a jövő tartogat. [v. 2024] és [v. 2021]

Kalandor (2. szint): Szépszavú Sjödne-Wallin (Háttér: Nemesi fattyú). Az Ullvík klánföldek szülöttje, talpraesett fickó, aki a dorombon is ügyesen játszik. Wallin a régi nyelvjárásban annyit tesz, hogy „nagyhatalmú barátja van”. Sjödne apja elöljáró (ha nem is a legnagyobb hatalmúak közül való), aki még belőle, a balkézről származó fiúból is huskarlt csinált, nevet adva neki (ha nem is a sajátját). Fattyúként okosabbnak, simulékonyabbnak és életrevalóbbnak kellett lennie a többségnél, és folyton bizonyítani, hogy ér valamit. Kényelmes élete egy csapásra véget ért azon a napon, mikor apja házát egy rivális jarl emberei forgatták fel tűzzel és vassal. Sjödnének, egyedüli túlélőként menekülnie és bujkálnia kellett, és az otthonától távol hamar ráébredt, hogy rokonok, erős pártfogó és szövetséges nélkül keveset ér. De talán, ha ki tudná vívni egy befolyásos ember, netalán egy jarl megbecsülését… [csak v. 2024]

Kalandor (3. szint): Surt, a Rettenetes (Háttér: Idegen vér – troll cseregyerek) – Óvatos, bizalmatlan és csendes léptű fickó, aki próbál a háttérben maradni. Ha csak teheti, igyekszik leplezni vonásait, és durva, bestiális arcvonásait és kérges bőrét látva erre minden oka meg is van (innen a „Rettenetes” jelző). Emiatt – no és azért, mert a nappali világosság zavarja őt – igazán a hosszú alkonyokon van elemében, az az ő ideje. Surt igazi szociális pária. Külleme miatt egy ízben szinte halálra verték, majd a jeges vízbe hajították, ám Surt ezt is túlélte. Ez a történet azóta is kering róla, ám néha inkább átok, mint áldás, ugyanis nem egy kötekedő harcos kereste fel Surtot amiatt, hogy próbára tegye a történet igazságtartalmát. Megvetésből és kirekesztettségből jócskán kijutott neki az élete során, ami a felszínen érzéketlen, kíméletlen és szívtelen alakká tette Surtot – talán ebből a haragból nyeri bestiális erejét is, mely időnként hihetetlen tettekre teszi őt képessé. A vastag álarc mögött azonban társakra, bizalomra és elfogadásra vágyik, és egy helyre, ahol nyugodtan hajthatja álomra a fejét. [v. 2024] és [v. 2021]

Kalandor (3. szint): Vidor Jon Arnisson (Háttér: bölcsek tanonca) – Fürge, nyughatatlan fickó, aki ápoltságával a legtöbb környezetből kirí és egy átlagos svenkarnál jóval gyakrabban használja a fejét. Különös ráolvasások tudója (Bűbáj megkötése Képesség), s bár igen sok ismeretet a fejébe gyömöszölt már, kíváncsisága és tudásszomja egyre csak hajtja őt. Vidor Jon elég jó emberismerő és könnyen barátkozik, s igyekszik magát rátermett alakokkal körbevenni – akik aztán fegyvert ragadhatnak mellette, ha a helyzet épp úgy alakulna. A nélkülözést nem szenvedheti, a legtöbb veszélyből próbál simulékony modorával vagy újdonsült barátai révén kibújni. Ha mégis harcolnia kell, inkább távolról és a saját feltételei szerint küzd, gyakran halálos meglepetést okozva ellenségeinek. Vidor Jonnak alighanem egy törzsfő vagy jarl mellett lenne a helye, tanácsadóként, ám egy felszereléssel megrakott öszvérrel ő mégis úton van. Ki tudja, talán mindez összefüggésben áll a túlzott mohóságával, vagy azzal, hogy az éles esze mellé jóval kevesebb bölcsességet kapott az istenektől? [v. 2024] és [v. 2021]

Szkald (3. szint): Erling Hallrsson (Háttér: szerencsefi) – Tettre kész ifjú, megnyerő mosolyának kevesen képesek ellenállni. Fiatal kora ellenére számos veszélyes helyzetbe keveredett már, ám ez idáig mindből meglelte a kiutat. Világ életében azt mondogatták neki (főleg a nők), hogy a sors a tenyerén hordozza őt, s nagy tettekre hivatott, és Erling ezt mostanra készséggel el is hitte. Talán így is van – mindenesetre, ha nem kísértené a szerencséjét egyre őrültebb módon, talán több esélye lenne, hogy beváltsa a neki rendelt sorsot. Hírnevét szkaldi képességeinek köszönheti, s annak, hogy egy ízben kockán elnyerte minden pénzét és a fegyverzetét annak a fickónak, aki a másnapi párbajban őt lett volna hivatott megölni. A szerencse azonban forgandó: két héttel később a vagyonból semmi sem maradt, sőt, még a saját, gyönyörűen megmunkált sisakját is elveszítette egy fogadásban. Ha Killane kegyes, nem a sisak hiányán múlik majd az élete a következő összecsapásban… [v. 2024] és [v. 2021]

Szkald (3. szint) Nagyfejű Szkalla Grím (Háttér: nemesi fattyú) – Baltaképű, busa fejű, hordómellkasú skandav, aki a fegyverzete nélkül még az árnyékszékre sem megy ki. Egyedül sisakot nem hord, mivel nemigen talál olyat, ami a formátlan fejére illene. Mindezt figyelembe véve az ember könnyen azt gondolná, hogy egy jüt berzerkerrel, nem pedig egy szkalddal hozta össze őt a sors – bár tekintve Szkalla Grím erőszakos és indulatos természetét, olyan nagy különbség talán nincs is. A svenkarok az ilyen alakokra mondják, hogy „nehéz természetű” és, hogy „farkasok anyatején nevelkedett”. Szkalla Grím balkézről született egy olyan vérvonalba, amelyet generációk óta viszályok, erőszakos tettek árnyai öveznek, és ettől a családi átoktól eddig ő sem tudott szabadulni; akárhová is megy, a baj végül csak utoléri, így mostanra több jarl földjéről is száműzték. A csetepatét már egészen kiskora óta gyakorolja, és még tizenkét éves sem volt, amikor féltestvéreivel annyira elfajult egy birkózás, hogy utóbb vagy elfut hazulról, vagy agyonütik – az előbbit választotta, apja túlméretezett kardját maga után vonszolva. (Ami jár, az jár!) Szkalla Grím azóta hét határt bejárt, sok műveltséget magára szedett, és hányattatott élete során fegyverforgató képességeit és istenadta verselési tehetségét egyaránt volt alkalma csiszolni. Sőt, egy ízben ez utóbbinak köszönhette csodás szabadulását a halálból, mivel az őt elfogató jarl egy váltságdíjként rögtönzött dicsőítő ének fejében végül szabadon engedte Nagyfejűt. A költemény azóta „Főváltság” néven ismert a szkaldok között. [csak v. 2024]

Szkald (3. szint) Széparcú Wigliff (Háttér: vagabund) – Wigliff talán maga sem tudja, hol született, és szereti azt gondolni, hogy a Fagyföld összes ösvényét bejárta már. Az biztos, hogy sokáig sehol nem időzik, és ha választás előtt áll, valahogy végül mindig a „könnyebb úton” találja magát. Wigliff folyton mozgásban van, így rokonai, tekintélyes barátai nem lévén, elterjesztette magáról, s pajzsként viseli a hírt, hogy neki bizony mindenütt akadnak befolyásos ismerősei. Szkald létére Wigliff nem túl bátor, és irtózik attól, hogy sebet kap – ezért bújik nehéz bőrpáncélba, és lődöz nyílvesszőkkel –, és ölni is képes azért (ha nem is nyíltan), hogy e hiányosságait takargassa. Ebben nagyban segíti őt írástudása, megnyerő modora és lehengerlő, sima beszéde, inspiráló személyiségével pedig könnyen képes lángra lobbantani mások lelkét. Ez most annyira jól sikerült, hogy a legutóbbi tanyáról, ahol Wigliff kvártélyt kapott, távoztakor utána szökött a gazda egyik fia, és felesküdött a szkald védelmére úgy, hogy még a zsoldot is kerek-perec visszautasította. Wigliff elégedett a helyzettel, bár tudja, hogy nem ez az ifjú az első – és minden bizonnyal nem is az utolsó –, aki az életét adja az ő védelmében, és jeltelen sírban marad hátra valahol… Azért akadnak holdtalan éjjelek, amikor a pihentető alvás helyett Wigliff a lelkiismeretével küzd, de az erős pipadohány – aminek az utóbbi időben a rabja lett – egyelőre segít elcsitítani azt a bizonyos belső hangot. [csak v. 2024]

Mágiaforgatók

Pap (2. szint, Gofannon): Serény Anders Andersson (Háttér: Mesterember) – Serény Anders olyan ember, akinek ég a keze alatt a munka, így nem véletlenül lett Gofannon, a mesterségek és a serfőzés istenének godija. A lángvörös üstökű Anders a tűz és a fémek ismerője, ékszerműves – az ember ki sem nézné belőle, hogy a hegyomlásnyi alak kolbász-ujjai közül milyen parányi remekművek kerülnek elő. Gyakorta tréfálkozik azzal, hogy az ékszereit és ellenfeleit egyaránt a nagy, Gofannon rúnájával ékes pörölyével kalapálja ki. Kemény, igazságos ember, akinek gyakran kikérik a véleményét ügyes-bajos dolgokban. Az Ullvíkekre jellemzően Anders lobbanékony természetű, de amilyen hamar megdühödik, olyan hamar meg is békél. Hahotázva nevet, szeret jókat enni-inni – egyszer állítólag egy egész süldő malacot felfalt egy ültő helyében –, s közel-távol nem akadt még, aki karbirkózásban legyűrte volna. Asszonyt azonban még mindig nem vette maga mellé… Egyesek szerint az istene parancsolta így, mások egy régi, nagy szerelemről és keserű csalódásról suttognak… de biztosat csak ő maga tud. [csak v. 2024]

Pap (3. szint, Asator): Jörund Olafsson (Háttér: nemesi sarj) – Lángvörös szakállával, ragyogó kék szemeivel és daliás termetével Jörund egy igazi tőről metszett svenkar. Kiállása, viselkedése és öblös hangja is figyelemfelkeltő: látszik, hogy megszokta és igényli is mások figyelmét és szereti, ha az övé az utolsó szó. Tisztában van kivételes képességeivel és nemesi származása előnyeivel, és ennek megfelelően eltökélten hisz a svenkar kultúra és az istenek felsőbbrendűségében. Mind emiatt olykor óvatlanná válik, ám büszkesége, istene és saját képességeibe vetett hite miatt nehéz elképzelni olyan helyzetet, amiből Jörund végleg meghátrálna. Az életet élvezi, és ez leginkább a nők iránti rajongásában és mohóságában nyilvánul meg: Jörund ritkán képes ellenállni a szebbik nem csábításának, de ez általában fordítva is elmondható. Imádja a harcot, de harci képességeivel többet foglalkozik, mint az istenek dolgaival, így az ismert fohászok számában nem annyira jeleskedik.
[v. 2024] és [v. 2021]

Pap (3. szint, Tyr): Runolf (Háttér: mesterember) – Magas, vékony, komor fickó, átható tekintettel. Kiváló fémpáncélja és vassisakja van. Nagyon ügyes tetoválómester, erről a saját bőrébe varrt minták is tanúskodnak. A legszembeötlőbb egy nyitott szemet ábrázoló jel, amit a homlokán visel. Úgy mondják, Runolf képes az ember veséjébe pillantani és mindent lát, még akkor is, mikor alszik. Sokat elmélkedik magában, de gondolatait nem sok ember képes befogadni – így éjjelente gyakran egy régi koponyával „társalog”. Eddig senkinek nem árulta el, hogy a koponya kihez tartozott életében, ám Runolf nem válik meg tőle és mindenhová magával cipeli a zsákjában. [v. 2024] és [v. 2021]

Pap (3. szint, Morrigu): Szívtelen Kjartan (Háttér: rabszolgakereskedő) – Szénfekete hajú, magas homlokú férfi. Feketére edzett sisakot visel és ruháit is sötét színekből válogatja össze. Szemeit szénnel emeli ki, tekintete értelmet és ravaszságot sugároz. Noha termete átlagos, Kjartan kimért viselkedése és átható tekintete nyugtalanságot, félelmet ébreszthet másokban. Kjartan hidegfejű és számító alak, aki ritkán érez empátiát embertársai iránt, viszont jól tetteti, ha szükséges. Az embereket hasznuk szerint értékeli és így is viszonyul hozzájuk. Különös ráolvasások ismerője (Bűbáj megkötése Képesség), ám mivel írni-olvasni nem tud, így tudását a saját maga által kitalált, hurkokból és csomókból álló, bonyolult jelrendszerben rögzíti és féltékenyen őrzi. Foglalkozását tekintve vándorló rabszolgakereskedő, aki főleg csendes félelemkeltéssel tartja kordában rabszolgáit. Jelenleg egy hordárral és egy ágyasnak szánt, gyógyításban jártas rabszolgával rendelkezik, akikre „nyomott áron” tett szert. [v. 2024] és [v. 2021]

Pap (4. szint, Killane): Kese Gunnar (Háttér: Mesemondó) – A sveaföldön született Gunnar ízig-vérig vándor. Amivel csak utazni lehet, ő már utazott, s közben bejárta Heimurinn minden útját; ahol pedig nem volt ösvény, ott maga taposott – legalábbis így meséli. Ha pedig egy tülök sörrel is megkínálod, úgy mindenféle történettel és fabulával gazdagodhatsz. Hogy ezekből mi igaz, és mi a tódítás, azt nehéz megmondani, Gunnar ugyanis nem fecsérli az idejét arra, hogy az ősi regéket és történeteket megtanulja – ehelyett ő maga találja ki őket! Folyton jön-megy, a legváratlanabb helyeken és időben képes felbukkanni, de néhány éjszakánál tovább ritkán időzik valahol. Azt mondja, Killane szabja meg léptei irányát, s ő csak sodródik, amerre szeszélyes istene óhajtja; így azon sem kell különösebben meglepődni, ha Gunnar az őt körüllengő pipafüstből olvassa ki a jeleket, és azt, hogy merre is kell mennie. Gunnar mostanra túl van már élete delén: csupa szakáll, csupa szemöldök arcát ráncok hálózzák be, s bár be nem vallaná, de a szeme és a füle már nem olyan éles, mint ifjú korában, és a tűz mellett is hosszabban elidőzik, mint egykor. Így mostanság egyre-másra előfordul, hogy Gunnar nem egyedül utazik, hanem a málháját valami vétkes alak cipeli, akit a thing rendelt a pap mellé büntetésül. Persze, voltak, akik megszegték az ítéletet, és időnek előtte kereket oldottak mellőle – őket azonban soha többé nem látta senki. [csak v. 2024]

Szellemsámán (3. szint): Farkasfogú Agnar (Háttér: kereskedő) – Agnar két világ gyermeke, egy svenkar-számi félvér a határvidéki, kevert népességű települések egyikéről, akinek vonásaiban és hitvilágában is keveredik a két világ. Noha számi őseit alig ismeri, a két világ mégis birkózik benne, és Agnar azon van, hogy valahogy egységbe gyúrja azokat. Igazi nyughatatlan lélek, aki folyton a messzi horizontot fürkészi és új terveket, célokat kovácsol. A gyógyítás tudománya mellett a kereskedő mesterséget is azért tanulta ki, hogy kiélhesse utazási szenvedélyét: Agnar így bármivel képes és tud is kereskedni, mivel nem a haszon, hanem az utazás az igazi mozgatórugója. Ragadványnevét a zavaró, átlagosnál hosszabb szemfogai után kapta, melyek minduntalan kivillannak, ha mosolyog.
[v. 2024] és [v. 2021]

Szellemsámán (3. szint): Nanuuk (Háttér: rabszolga) – A 14. évét épp csak betöltött Nanuuk gyermek volt még, amikor egy hóföldi rajtaütésben svenkar martalócok hurcolták el az otthonából, a „Nagy Hegyeken túlról” – pontosan ő maga sem emlékszik már, hogy honnan. A számi fiú rendkívüli tehetség volt a Szellemvilág tanulmányozásában, aki a legjobb sámánok mellett tanulhatott volna, ha az övéi közt marad. De a szellemek idegen földön sem hagyták magára: tudását Tanana, a sarkiróka-szellem segítségével bővíti, és a szellemtársa adott neki erőt és kitartást ahhoz is, hogy a vézna fiú kitartson. A fiú tőle tudja azt is, hogy a számára kijelölt ösvény (a Sámán Útja) jóval kacskaringósabb a szokásosnál, de messzebbre is vezet! Nanuuk rendkívül eszes, a svenkarok nyelvét és szokásait jól kitanulta, ahogyan azt is, hogyan bizonyuljon hasznosnak, és hogyan kerülje el a nem kívánt figyelmet, és indulatos gazdái haragját. Nagy, dülledt szemeivel az ember szívébe lát – s míg a számik szerint ez annak a jele, hogy a szellemek megjelölték és maguk közé fogadták őt, a legtöbb svenkar ártó hatalmat lát ezekben a bámuló szemekben. Nem úgy mostani gazdája, egy bogaras völsung berzerker, aki szentül hiszi, hogy a csúf számi fiú egy eleven szerencsehozó kabala, ezért nem engedi, hogy más akár csak egy ujjal is Nanuuk ártalmára legyen. A fiú jobb védelmet nem is kívánhatna magának a Fagyföldön, és ez addig minden bizonnyal így is marad, amíg a szerencse az ő pártjukat fogja… (Társkarakter: Holló Hordi, a berzerker; Nanuuk gazdája.) [csak v. 2024]

Megjegyzés: Nanuuk rabszolga, tehát karperece, dicső hírneve és saját vagyona nincs, fegyvert is csak az ura különleges engedélyével (ideiglenesen) viselhet. Ugyanakkor különleges abban a tekintetben, hogy a szabad emberekhez képest könnyebben utat talál a társadalom alsóbb berkeiben.